2017 Július 31


Putyin annyit mondott az oligarcháknak: 50 százalék, zsebbe

Az amerikai Bill Browder Oroszországban hozott össze a kilencvenes években egy óriási tőkealapot, ám aztán összekülönbözött a Putyin-féle vezetéssel, és kiutasították. Azóta esküdt ellensége az orosz elnöknek, most pedig az amerikai szenátus igazságügyi bizottsága előtt fog vallomást tenni arról, milyen eszközökkel dolgoznak az oroszok, hogy külföldön befolyást szerezzenek.

Browder vallomását az Atlantic szerezte meg előre, és közölte le teljes egészében.

A férfi a régi idők ügyeivel kezdi, elmondja, hogy észrevette, hogy az orosz oligarchák konkrétan lopnak a részvényesektől, beleértve az ő tőkealapját is. Ő harcba kezdett a korrupcióval, kutatni kezdte azt. Egy ideig Putyinnal egy oldalon álltak, mert mindketten az oligarchák ellen harcoltak. Aztán Putyin letartóztatta az akkor legnagyobb orosz olajvállalat, a Jukosz elnök-tulajdonosát, Mihail Hodorkovszkijt.

Bill Browder könyvében, a Vörös Jelzésben részletesen számol be minderről, amely most 50% kedvezménnyel rendelhető meg: https://labnyom.hu/products/voros-jelzes

Ekkor a többi oligarcha megkérdezte Putyintól, mit kell tenniük, hogy ne jussanak hasonló sorsra. Putyin pedig az ezután következő történések alapján azt mondta, hogy 

ötven százalék.

Nem az adminisztrációnak, nem a kormánynak, hanem Putyinnak, zsebbe, áll a vallomásban. "Innentől Putyin lett a főoligarcha és a világ leggazdagabb embere, az én antikorrupciós tevékenységemet pedig nem tűrték tovább." Ezután leírja, hogyan csinálták ki Oroszországban őt és a csúcson négymilliárd dollárt kezelő cégét , hogyan kérte fel a Firestone Duncan tanácsadó cég munkatársát, Szergej Magnyitszkij könyvvizsgálót, az "ország legokosabb ügyvédjét", aki rájött, hogy a tőkealap által befizetett 230 millió dollárnyi adót – amelynek jogtalan visszaigénylésével az orosz ügyészség Browdert vádolta meg – valójában a rendőrség emberei nyúlták le, házkutatásokkor lefoglalt céges papírok felhasználásával. A feljelentésnek aztán annyi eredménye lett, hogy 2008-ban az ügyvédet tartóztatták le azok, akik ellen ő vallomást tett. Magnyitszkij a fogvatartás közben megbetegedett, nem kapott megfelelő orvosi kezelést, sőt, megverték, 2009-ben az előzetesben meghalt. Példátlan módon halála után került az ügye bíróság elé, ahol bűnösnek találták.

Browder a vallomását azzal folytatja, hogy minden eszközzel keresi az igazságot a Magnyitszkij-ügyben, és nyilvánvalóvá vált, hogy azt Oroszországon kívül találhatja csak meg.

Az ellopott 230 millió dollárt a tolvajok nem Oroszországban tartják, hanem Nyugaton, ahol jogállam van, és létezik a magántulajdon védelme.

Ez vezetett odáig, hogy Amerikában felmerült az érintettek tulajdonának befagyasztása és a vízumtilalom, folytatja Browder. Ez lett a Magnyitszij-törvény 2012-ben. Putyin erre válaszul megtiltotta, hogy amerikaiak örökbefogadjanak orosz árvákat. (A hivatkozás alapja a törvény névadója, Gyima Jakovlev halála volt: a kétéves kisfiút, három hónappal az örökbefogadása után a forró autóban felejtette nevelőapja. A férfit a bíróság felmentette.)

Browder szerint a Panama-iratok utalnak rá, hogy az ellopott 230 millió dollár Putyin közelébe, Szergej Roldugin csellistához került. Ez alapján viszont a Magnyitszkij-törvény Putyinra is vonatkozna, állítja Browder, aki szerint Putyin 200 milliárd dollárt tart Nyugaton. Másrészt azért is lett ideges Putyin, mert ő érinthetetlenséget ígért a korrupt "hivatalnokainak", amit az amerikaiak keresztülhúztak. Browder szerint tízezer ilyen embere van Putyinnak, akik utasításra ölnek, kínoznak, embert rabolnak, lopnak és elkobozzák mások vagyonát. 

Browder beszél azokról az emberekről is, akik segítettek neki a harcban, de meggyilkolták, vagy meg akarták gyilkolni őket. Ilyen volt Borisz Nyemcov, Vlagyimir Kara-Murza, vagy ablakán kiesett Nyikolaj Gorohov, aki Magnyitszkij ügyvédje volt. Beszél arról is, mennyi halálos fenyegetést kap, és hogyan próbálta őt Oroszország sikertelenül elfogatni az Interpollal.

Browder azt állítja, oroszok egy csoportja tavaly tavasszal és nyáron az orosz állam nevében lobbiba kezdtek Washingtonban, hogy vonják vissza a Magnyitszkij-törvényt.

A főszereplők az orosz állami vasutak második embere, Pjotr Kaciv fia, Gyenyisz Kaciv, valamint az ügyvédjük, az ifjabb Trumppal is találkozó Natalia Veszelnyickaja. Gyenyisz Kacivot egyébként az amerikaiak elkapták, amikor egy drága manhattani ingatlant akart vásárolni a Magnyitszkij-pénzből, végül 6 millió dolláros megállapodás után ejtették az ügyet.

Ők hárman fizettek lobbistákat, ügyvédeket, hogy harcoljanak a törvény visszavonásáért. A módszereik között volt például, hogy 

  • egy kamu civilszervezetet jegyeztek be, a Human Rights Accountability Global Initiative Foundationt (HRAGI), amely valójában lobbitevékenységet folytatott, és ezen keresztül fizettek egy ügyön dolgozó amerikai állampolgárt, volt szovjet kémet, Rinat Akhmetshint.
  • Felbéreltek egy amerikai jogi szakértői céget, a Baker Hostetlert, és egy Marc Cymrot nevű partnert, hogy lobbizzon a Kongresszusban.
  • Felbérelték a Fusion GPS nevű cégtől Glenn Simpsont, hogy lépjen kapcsolatba újságokkal, és hamis dokumentumokkal, álhírekkel járassa le Browdert és Magnyitszkijt. 
  • Felbérelték Ronald Dellums volt szenátort, hogy lobbizzon a kongresszusban. 
  • 2016. június 13-án nagyszabású eseményen mutatták be a kamu dokumentumfilmjüket, erre meghívtak kongresszusi és belügyi hivatalnokokat is.

Mindezek közben pedig nem regisztrálták magukat az orosz állam nevében eljárókként, ahogy az kötelező lett volna a törvény szerint. 

Browder azt vallja, hogy ezek miatt bejelentést tett az igazságügyi minisztériumnál 2016 júliusában. 

"Remélem, a történetem segít megérteni, hogyan dolgoznak az oroszok, és hogyan használnak washingtoni döntéshozókat a saját külpolitikai céljaik érdekében úgy, hogy közben nem árulják el a valódi céljukat", zárja a vallomást Browder.

 Forrás: Index.hu

Bill Browder könyvében, a Vörös Jelzésben részletesen számol be minderről, amely most 50% kedvezménnyel rendelhető meg: https://labnyom.hu/products/voros-jelzes